Gólyatábor 2013

Előre leszögezném, hogy nem szeretnék pontos programokat leírni, hogy mikor mentünk ide és oda, mit csináltunk 10:07-kor, mert feleslegesnek tartom. Inkább a saját élményeimet, tapasztalataimat szeretném megosztani Veletek.
Augusztus 27-én érkeztem, augusztus 30. volt a zárónap, ezért csak szombaton tudtam hazamenni. Ez az elején kissé bosszantott, de később kiderült, hogy teljesen megérte. :)

Húú, mennyi minden! :) Igen, "CiccMixűté?" van ráírva a kártyámra. :D
Az első nap egyben a koleszba való beköltözést is jelentette. Korán odaértem, persze mondanom sem kell, hogy paráztam rendesen. Szombathely nekem nagyjából teljesen ismeretlen, konkrétan a Metro illetve a Tesco környéke az, ahol nem tévedek el, a többi rész felejtős. Nulla helyismerettel érkeztem ide, a belvárosban alig jártam, szóval nem voltam biztos a dolgomban, szerencse, hogy a buszmegállót felismertem, plusz egy kósza rokont felhívtam, hogy ugyan már, legyen olyan kedves, jöjjön ki elém. Hozzájuk mentem, utána pedig a kollégiumba. Várt velem egy picit, de éreztem, hogy nyugodtan mehet, ugyanis megláttam az egyik leendő szobatársamat. Elküldtem, a rokon nénike picit megkönnyebbült, hogy végre távozhat, aztán magamra hagyott új életem kapujában, vagyis inkább portáján, legyünk pontosak. Aggódtam, idegesen nevetgéltem, nem tudtam, hogy mi vár majd rám. Idegölő sorban állás után átvehettük a kulcsot, lifteztünk, majd felértünk a 4. emeletre, ahol várt minket egy szoba. Csak a miénk. Itt fogunk lakni. Egyedül, vagyis hárman, de szülői felügyelet nélkül, azaz azt csinálunk, amit akarunk, de amúgy mégsem. Hasonló gondolatok cikáztak a fejemben, el sem hittem, hogy így fogom élni a mindennapokat. Rövid pakolás után indultunk is az első napi programra. Persze elkéstünk, de így is megkaptuk a gólyacsomagot, beszélgettünk, minden gólyapásztor bemutatkozott, utána pedig kezdetét vette a haverkodás. Mindenki bátortalan, én pörögtem, mert ittam egy kávét. Ekkor még nem igazán voltunk nyitottak, ez természetesen változott.
Bemutatkozáskor megemlítettem, hogy focizom. Aznap megkerestek már, másnap is tárgyaltam erről az illetékesekkel, csütörtökön pedig megnéztem egy edzést. Kis dolog, de annyira jól esett, hogy odafigyeltek ránk, és tényleg érdekelte őket a "személyiségünk", hogy itt Szombathelyen is foglalkozhassunk azzal, amit szeretünk. Nagyon feldobta a napom, korábban féltem, hogy esetleg abba kell hagynom a focit, vagy nagyon háttérbe szorul majd, viszont szerencsére nem így lett. Újabb piros pont a gólyatábornak.
Azt felesleges mondanom, hogy lányok zseniálisan játszanak, sok munka vár majd rám, ha utol akarom érni őket. Márpedig akarom. Kicsit aggódom, bizonytalankodom, túl sokat várok magamtól, de meg fogom csinálni. Nagyon kedvesen fogadtak, barátságosak, nem néznek hülyének akk, ha valamit elrontok, ami elég gyakori (gyökér vagyok, bocsi), próbálnak segíteni, terelgetni.

A második napon zajlott a Savaria-túra, a többi napon főzés és még sok-sok vetélkedő volt. A túra keretében mindenféle állomásra mentünk, ahol tesztek és/vagy gyakorlati feladatok várták, hogy oldjuk meg őket. Jártunk szökőkútban, kocsmák környékén (meglepő, nemde?), Főtéren meg még x helyszín szerepelt a programfüzetben.
Sok dologra jelentkeztem, mert bulinak tartottam, mert miért ne tegyem meg, és mert gólyatáborban vagyok alapon. Semmit nem bántam meg. Olyan feladatokban vettem részt, amit a saját korlátaim leküzdésével tudtam csak megoldani. Előfordult, hogy a tériszonyommal viaskodtam, többé-kevésbé én nyertem, büszke is voltam magamra. Nem sikerült maximumot hoznom, de nem is ez volt a legfontosabb. Biztattuk a másikat, végig egy csapat voltunk. Együtt voltunk.
Rengetegszer kellett előadást csinálnunk, itt is igyekeztünk maximálisan kivenni a részünket a dologból. Szerintem az összes "fellépésünk" eszméletlen volt, de persze elfogult vagyok. A gólyapásztorok is benne voltak az összes őrült, vagy éppen vicces szerepben, és a gólyák sem tétlenkedtek természetesen. Mondanom sem kell, alkohol is fogyott a hét során bőven, bár nyugodtan kijelenthetem, hogy ez csak mélyítette az emberi kapcsolatokat, és új barátságok köttettek. A végeredmény meglepett, nem erre számítottam, kicsit jobb helyezést vártam, de ez van. Ha az élményeket, a nevetéseket és az egész hetet összeadom, akkor kétségtelen, hogy mi nyertünk. :)

Azt hozzátenném, hogy a mi csapatunk gólyapásztorai a legédesebb, legsegítőkészebb, legaranyosabb emberek az egyetemen, ebben biztos vagyok. Mindent értünk tettek, az volt a fontos, hogy nekünk, gólyáknak maradandó élmény legyen ez a tábor. Ezúton is meg szeretném ezt köszönni Nekik. Számomra életem eddig legnagyobb eseménye volt a gólyatábor, remélem, hogy a többiek is így éreznek. A szervezőknek is hatalmas tisztelet, nem arra ment ki a játék, hogy megalázzanak minket. Nem volt olyan feladat, amire azt mondanám, hogy ilyet nem lehet csinálni egy emberrel. Nem kényszerítettek semmire, egyéni döntés volt, hogy ki miben szeretne részt venni. Teljesen mást vártam, félelemmel vegyes izgalommal érkeztem ide, és csodás emlékekkel távoztam.
Ha kihagytátok a gólyatábort, akkor a következő alkalommal mindenképpen menjetek el rá, mert megéri! Ha jövőre lesztek gólyák, akkor ne féljetek, csak a pozitívumokat keressétek! :)

Voltatok már gólyatáborban? Milyen élményekkel gazdagodtatok?
Facebook && Bloglovin' && Instagram && Twitter

2 megjegyzés:

  1. Ez nem ér... ti sokkal-sokkal menőbb gólyacsomagot kaptatok mint mi anno. :( :P
    Na, de örülök, hogy jól érezted magad, úgy tűnik, összekapták magukat a szervezők, mert én ennyi élményt nem tudtam összeszedni a gólyatáborban. :)

    VálaszTörlés