Létfenntartás - kolesz verzió

Amikor kollégiumról esik szó, általában mindenkinek egy lepukkant, nem túl tiszta szoba jut eszébe, ahol egyszerre legalább 2-3-4 ember lakik. Ezek többnyire helytálló megállapítások, nyilván nem hotelt kell elképzelni, de azért nálunk nem ennyire vészes a helyzet.

Igazából nyugodtan mehetne ez a rész az egyetemi életről szóló bejegyzésemhez, de szeretnék külön is írni eme szobáról, ahol a mindennapjainkat töltjük, majd abban a bejegyzésben visszautalok erre.
Nekem 2 szobatársam van, vagyis összesen 3 személy lakik együtt. (bonyolult matematikai művelet volt, hm) A 4. emeleten vagyunk, nem vészes amúgy, mivel van lift is, de lépcsőzéssel is ki lehet bírni, csak éppen nem tesszük. :) Először lássuk a rám vonatkozó dolgokat, utána beszéljünk általánosságban.

De nincs sok kajám, nem tudom, hogy miről beszéltek...

Bizony, ez a polc van az íróasztal felett. Itt tárolom a kozmetikai cuccokat illetve az ENNIVALÓT. Rengeteget eszem, nekem ez a rész a legfontosabb kb. az egész szobában. :) Kávéspohár központi helyen, mondom én, hogy a kávé a drogom.
Az asztalt már "belaktam", muszáj is volt, hiszen nem tudok tanulni, ha nem állnak rendelkezésemre a megfelelő íróeszközök. Ez alatt a 936 szövegkiemelőt, 47 tollat, 12 rotringot, 362 színes filcet értem. Szükséges még legalább 628 féle post it, kapcsozógép, cellux és persze kislámpa.

Azért a régi sulim melegítője még mindig játszik. :)

Neymar csak az én kedvemért tartózkodik itt,
hogy segítsen a tanulásban! :D

A perselyem és a gyertyatartók szintén fontosak,
bírom az ilyen dekorációs dolgokat.

Csak a Barca könyvet hoztam magammal olvasnivalónak.
Szobatársam viszont meglepett egy Agatha Christie
történeteket tartalmazó kötettel, mely angol nyelvű! *.*

Ágyam is van, ezen biztosan meglepődtetek! :D

Ő itt Burn! :D

Nem árulok zsákbamacskát, a kolesz nem egy olcsó dolog, persze egy albérletnél még mindig megfizethetőbb elméletileg. De ez most itt nem téma. :) Nemrég lett felújítva az épület, legalábbis kívülről... Jól is néz ki amúgy, bár mivel bent vagyok, sokat nem nézegetem, de azért király!
Mint már mondtam, 2 leánnyal élünk ebben a szobában. Alapból kint van a konyha a folyosón, de mi béreltünk hűtőt, és igazi badass módon mikrónk, vízmelegítőnk és kávéfőzőnk is van. Ez persze egyenlő azzal, hogy kábelek... kábelek mindenhol. Ennyit azonban megér, nem szeretnék mászkálni egy kávézás miatt. A fürdő/mosdó is a folyosón van, nem rossz egyik sem. Néha nincs meleg víz, de ezt annak tudom be, hogy rosszkor megyek, mestere vagyok az időzítésnek ilyen szempontból. A szobánkban van amúgy tükör, polc és csap is, szóval elég jó a felszereltség.
A szekrényeket, hűtőt és persze a a csapot nem fotóztam le, nem igazán lényegesek szerintem, tudjuk, hogy vannak, ennyi elég.

Teljesen hozzászoktam a dolgokhoz, amikor hazamegyek, minden idegen, nem is hiányzik. Sokkal inkább otthon érzem magam itt, a koleszban, az egyetemen, meg úgy egyáltalán Szombathelyen. Tudni kell rólam, hogy a leghosszabb idő, amit távol töltöttem a családomtól, az 2 hét volt, akkor is csak azért, mert táborban voltam. Ez annyit tesz, hogy nekem idegen - volt - a koleszos létforma. Ezért is örülök, hogy ennyire tetszik. Nem gondoltam, hogy ez így lesz, de amikor utazom vissza, megnyugszom, amint ideérek. Ebben benne van az emberek hozzáállása is, a szobatársaim aranyosak, az összes koleszos ember jó fej, nem is csoda, hogy szeretek itt lenni. :)
Anno közölték velem, hogy vagy koleszos akarok maradni a képzésem idején, vagy amint tudok, sikítva rohanok albérletbe. Hát, nyugodt szívvel mondom, hogy nekem bejön a kollégium, ha kapok helyet a későbbiekben is, akkor nem keresek más megoldást.

Facebook && Bloglovin' && Instagram && Twitter