A naplóírásról nagy vonalakban

Mindig is szerettem volna "naplóírós" lány lenni. Aki esténként fekszik az ágyán, vagy éppen ül az íróasztala előtt, és csak ír. A napjáról, a céljairól, a bizonytalankodásairól. Egyszerűen mindenről. Én is mindig elkezdtem, aztán napokig, jobb esetben hetekig vezettem, majd elfelejtődött. Szimplán úgy gondoltam, hogy nem érdemes nekem naplót vezetni, teljesen felesleges...


De egy ideje, konkrétan március vége óta írom a jelenlegi kis naplócskámat. Nem napi rendszerességgel sajnos, de azért igyekszem összeszedetten és bizonyos időközönként írni. Teljesen sima kis füzet, még borítója sincs, dekorációt sem lehet találni rajta. Csupa-csupa betűk, minden mást nélkülöz. Amint ez betelik, a következő naplómat már nem ilyennek tervezem, inkább valami keményfedeles füzetet szeretnék. Az is előfordulhat, hogy kisebb emlékeket is ragasztok bele végre. Még képlékeny a dolog.

Felmerül a kérdés... Milyen egy jó napló? Na, ez az, amire szerintem nincs konkrét recept. Egy jó napló mindenkinek mást, funkciótól függ. Gondoljunk bele. Van olyan napló, ami az élményeket gyűjti, lehet az egy emlékbe elrakott belépőjegy, az első Tőle kapott rózsa egyik szirma vagy fotók a nyaralásról. Mások "szimpla" naplót vezetnek, leírják egy napjukat, aztán ennyi. Előfordulnak olyanok, akik a terveiket taglalják.
Én pedig az a fajta ember vagyok, aki egyben mindent, csak ugyebár az élményeket igazoló emlékek hiányoznak, azokat nem ragasztgatok, de a jövőben szeretnék.

Sok helyen olvastam, hogy a naplóírók véleménye mennyire megoszlik a negatív dolgok leírásával kapcsolatban. Az egyik tábor szerint ilyen dolgoknak nem szabad egy naplóban helyet kapni, mert további rosszakat vonzunk be, ráadásul írás közben újraéljük az eseményt. Ezzel szemben mások azt vallják, hogy minden egyes élményt érdemes lejegyezni, mivel nemcsak tanulhatunk belőlük, hanem a későbbiekben könnyebben lehet elemezni a dolgokat. Remekül láthatjuk, hogy az adott szituáció miért következett be, mit tehettünk volna máshogy, és mit kell elkerülnünk ezután.
Szerintem mindkét félnek igaza van valamilyen szinten, de én mégis inkább amellett vagyok, hogy írjuk csak le azt is, ami bántott minket, de aztán engedjük is el, többet ne nagyon foglalkozzunk vele. Velem akármi történt, az belekerül a naplómba. Ha örültem neki, akkor azért, ha elrontotta a kedvem, akkor azért. Nekem segít, ha kiírom magamból ezeket, megnyugszom tőle, jobban átlátom a helyzetet. Írás közben/után mérlegelem, hogy mi a teendő.
Én úgy gondolom, hogy naplót írni remek dolog. Átsegít minket a nehéz időszakon, ha nincs kinek elmondani az ügyes bajos dolgainkat, egy napló akkor is meghallgat. A legféltettebb titkaink is helyet kaphatnak benne, hisz csak mi olvassuk, magunknak írjuk.

Nektek van naplótok? Mióta vezetitek? Milyen jellegű?
Mindent leírtok, vagy inkább csak a jó dolgokat?

13 megjegyzés:

  1. En anno 12-13 evesen kezdtem el naplot irni, a Neveletlen hercegno miatt, hehe. :D Azt vezettem sokaig, aztan alltam at a blogolasra. Az enyemben volt minden: rajzok, rossz elmenyek, jo elmenyek, sot meg az akkori "szerelmemrol" is raktam be kepet. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Melyik tetszik jobban? A kézzel írott forma, vagy a blog? :)

      Törlés
    2. Mindkettonek megvan a maga szepsege, de en maradok a blognal. :)

      Törlés
    3. így legalább olvashatlak :D

      Törlés
  2. Én még nagyon nagyon régen, olyan 7 éves koromban kezdtem el "naplót" írni. Csak szimplán leírtam a napom, ma visszaolvasva eléggé bugyután, dehát csak 7 éves voltam..:D Akkoriban egy hatalmas könyvféleségbe írtam óriási nyomtatott betűkkel, aztán amikor megtanultam írottan írni, átváltottam arra. Igazából ez a szokás abbamaradt egy jódarabig, majd 12-13 éves koromban megint elkezdtem, de akkor már a gépemen. Lusta voltam kézzel írni, meg ha jönnek a gondolatok, akkor elkapkodom az írást és csúnya lesz a naplóm. De én is pont úgy vagyok ahogy te, pár napnál vagy hétnél nem sikerült tovább vezetni.. Mostanság is írok egy füzetbe, inkább gondolatokat, vagy összefoglalókat a fontosabb dolgokról amik történtek velem. Ez sem naponta, sőt, van amikor hónapok maradnak ki, de legalább hagyok valami nyomot magam után...:D
    ui.: bocsi a terjedelmes kommentért ><

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Semmi gond. :) Talán nem voltunk akkor elég "érettek" a dologhoz :D
      Megtartottad a régi írásaid?

      Törlés
    2. Igen, olyan jó néha visszaolvasgatni őket..:D Neked is megvannak a régiek?

      Törlés
  3. Én is kb. mindent leírok, ha jó, ha rossz. Bár valamiért jellemző, hogyha rossz időszakomat élem, sokkal többet írok. Ha jól mennek a dolgok túlságosan el vagyok foglalva, hogy írjak róla. Nekem is csupa betű a mostani naplóm, (már alig van belőle pár oldal) de a következőt szeretném majd színesebbé tenni én is. :) Nem csak karszalagokat és egyebeket beragasztgatni.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt hiszem, ez velem is így van. Sok sikert hozzá. :))

      Törlés
  4. Én twittert használom erre, ami először furcsa lehet, de: nagyon jó memóriám van, így egy tweetemnél mindig tudom, hogy mit akartam vele kifejezni. Jó mindjárt leírni a gondolatomat, és mindig olvasható marad - bűnrondán írok, főleg ha a gondolataim gyorsabbak a kezemnél. Mivel 140 karaktert kitölteni így nem lustálom el - mindig itt csúsztam el, ha kamaszként naplóírásba fogtam. Plusz a twitter oldalam teljesen az én személyiségemet tükrözi: háttér, kép.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg érdekesen hangzik. :) Kreatív! Örülök, hogy neked bevált. :))

      Törlés
  5. Én most fogon elkezdeni most tartom éretnek magam hozzá mist vagyok 12😊

    VálaszTörlés