Nem szeretnék hosszú szösszenetet írni ebben a témában, de szeretnék megemlékezni az én, illetve (képletesen) mások édesanyjáról is akik szintén fantasztikusak. Képmutató lenne előadni, hogy mi mindent teszek érte, mennyire jó lánya vagyok, mert ez nincs így. Nálunk is vannak surlódások, viták, olykor nem értünk egyet, teljesen más az ízlésünk. De fontos, hogy van nekem.
Ő és apa is rengeteg tesz azért, hogy én egyetemre járhassak, mindenem meglegyen, épp ezért dolgozom, hogy ne tőlük kelljen pénzt kérnem minden kis apróságért. Talán ennyivel is könnyítek a helyzetükön.
Soha nem volt nagy divat nálunk az érzelmek kifejezése, néha teljesen ridegnek is érzem magam, de ez az én hibám is lehet. Néha fáj, hogy egy ölelésnél hülyének néznének, mert én igénylem ezeket. Mindenesetre ez a blog nem helye a családi szennyesnek, és ezzel a bejegyzéssel nem is ez a célom. Csupán köszönetet akarok mondani, amit személyesen nem tudok elmondani, ugyanis nem tudom kifejezni magam, kényelmetlenül érzem magam.
Köszönöm, hogy élek, hogy tanulhatok, hogy van hova hazajönnöm, hogy képes vagy nekem egy hétre, vagy akár több időre elegendő kaját főzni előre, hogy azért dolgozol, hogy nekünk jobb legyen, hogy 10-ből csak 9 alkalommal nézel hülyének, "minek egy újabb táska" címszóval, hogy soha nem tetszik egyik manikűröm sem, hogy előbb-utóbb beleegyezel azon dolgokba, amelyek szerinted értelmetlenek, mert tudod, hogy makacs vagyok - aztán persze úgyis neked lesz igazad -, hogy a blogolást sem tartod hasznosnak, hogy a foci nem érdekel. Köszönök. Mindent. Később meghálálom. És most pedig adok egy ölelést.
Nálunk is ez van. :) Meg van mindenről a véleménye, de mégis buzdít engem arra, hogy magam hozzam meg a döntéseimet. :) Anya csak egy van !
VálaszTörlésÍgy van. :)
Törlésa súrlódások ellenére, ami természetesen nálunk is előfordul, bátran merem állítani, hogy olyan anyuka szeretnék lenni, mint az én anyukám:)
VálaszTörlés:) őszintén örülök ennek, továbbra is maradjon így ^^
Törlés