A második vizsgaidőszak margójára

Pár hete ilyenkor még "stresszeltünk", tanultunk, utaztunk, kétségbeestünk, 5 percenként szidtuk 1-2 ember mindegyik felmenőjét, szenvedtünk, de végre valahára elmúlt ez is. Igen, ezek a jelzők az összes egyetemistának egyet jelentenek a vizsgaidőszakkal. Én sem vagyok kivétel, nem volt jó ez sem. Pedig az előzőnél azt hittem, megtanultam kezelni a dolgokat, rájöttem, hogy mit, mikor, hogyan kell tanulnom, hogy működjön.

Próbálok úgy írni, hogy ne tűnjön panaszkodásnak, önsajnáltatásnak, különböző kifogások keresésének és mindenki más hibáztatásának ez a bejegyzés. Nagyon érzékenyen érint engem az igazságtalanság, nem is tudom kezelni, és mint mindig, most is játszott a puskázás. Persze a lényegtelen tárgyaknál, ahol a tanárt sem érdekli, az más tészta. De miket is beszélek, főként az bánt, hogy nem értem, mások, hogy csinálják, hogy feleannyi tanulással szereznek nálam jobb jegyeket. Bár egyszerűbb átraknom ezt múlt időbe. Nem értettem. Igazából, rohadtul nem kellene azzal foglalkoznom, hogy valaki 2 olvasás után tudja, vagy csak szimplán szerencsés. Csak magammal kéne törődni.
Amit gondolok, hogy hiba volt, az az idő. Botrányosan kevés időt hagytam a vizsgákra, az egyik legnehezebbre mindössze egy hétvégét áldoztam, utólag már nagyon bánom, de persze ez felesleges. Mindig azt halljuk, hogy vegyük fel az első vizsgát. De mi van, ha én nem vagyok biztos ebben, hogy ez a legkifizetődőbb stratégia? Néha fogalmam sem volt, hogy mit csinálok, csak sodródtam össze meg vissza, és ide meg oda. Túlstresszeltem, pedig nem szoktam. Újabb dolog, amit nem értek. Miért nem tettem úgy, amiről éreztem, hogy jó lenne? Miért nem ismerem még mindig a tanulási szokásaimat? Az első vizsgaidőszakban azt gondoltam, hogy na, kitapasztaltam mindent, a májusi-júniusi gyerekjáték lesz. Aha, nem. Többször is eltörött a mécses, pedig kis baromságokon nem szoktam sírni. Viszont ez más volt. Olyan szinten haragudtam magamra, és nem tagadom, az egész világra is, hogy csak na. Ezt csak a szobatársam tudná bizonyítani, aki vigasztalt, de bevallom, még erre sem tudtam reagálni. Csak feküdtem, vagy bámultam ki az ablakon.
3 kudarc volt, ami bánt. Az alapvizsga zavart a legkevésbé. Elsőre nem sikerült, másodszorra pár pont híján négyest írtam. Persze bántott a dolog, úgy éreztem, hogy mit keresek itt, ha elsőre nem tudtam megcsinálni? Egyáltalán miért nevezem magam anglisztikásnak? Aztán rájöttem, hogy nem érdemes keseregni. Visszarángattam magam a földre. A kommunikáció vizsgám kettesre sikeredett, pedig jobbat vártam. Csalódtam. Az irodalom szóbeli, két napos felkészüléssel lett kettes. Itt zuhantam össze, azt a tételt húztam, amit szerettem volna, és úgy éreztem, hogy menne. Vagyis hát az egyiket, a "húzdkitegyökér" tételek közül. :) A tanár szerint néhány dolgot abszolút nem is értek, az összefüggések hiányoztak nálam. Természetesen szintén az egész világot hibáztatom időszak volt ez. Napokig csak ostoroztam magam, meg ilyenek. Amikor kiborultam, utána eljátszottam, hogy minden oké, de a legkevésbé sem volt az. Utólag okos az ember, de tényleg. Túlspiláztam, nem kellett volna arénázni ezen. Most már tudom, hogy felesleges. Az ösztöndíjat elbuktam szerintem, majd októberben fogom hallgatni, hogy mindenki kap, csak én nem, haha. :D Magamnak okoztam a bajt. Tanultam belőle. Most tényleg.

Látom, hogy rá kellene vennem magam a tanulásra év közben is. Úgy értem, hogy ami nem világos a jegyzetből, érthetőbbé tenni, vagy egyáltalán legalább biztosra tudni, hogy miről van szó. Erre soha nem tudtam rávenni magam, de muszáj lesz. Nem azért, mert nem sikerülnének a vizsgák. Hanem mert többet várok magamtól. Utálom azt az érzést, amikor tudom, hogy ment volna ez jobban is. Majd szeptemberben kiderül. Mert muszáj változtatnom ezen, nem akarom mások eredményeit irigyelni, nem az én stílusom. A vizsgáimat is máshogy kell felvennem, nem szabad egymás hegyén hátán, mert magam alatt vágom a fát. Hiába megy másoknak, ha én nem így működöm, akkor nem erőltetem. Inkább vizsgázom még január 24-én is, ha muszáj.

Az is gond, hogy túl sok embernek akarok megfelelni. Néha csak az mozgatott, hogy mit fognak gondolni, meg mennyire hülyének tartanak. Elvárásokat állítok magam felé, és érzem azoktól is, akik lehet, hogy csak azt akarják, hogy sikeres legyek, de mindig az van bennem, hogy csalódni fognak. Ezzel is kezdenem kell valamit, ugyanis ettől be fogok golyózni valószínűleg. Ha valaki a vizsgaidőszakok környékén kócosan, vérben forgó szemekkel lát valakit őrjöngeni Szombathely utcáin, akkor az én vagyok, heló. :D

Még egyszer közölném, hogy nem önsajnáltatás, vagy hasonló. Úgy éreztem, hogy ki kell írnom magamból, mert amíg ezen kattog az agyam, addig nem tudok másra koncentrálni. Pedig muszáj, hiszen itt a nyár, pörögnek a dolgok, munkát keresek, pihenni akarok!

Nektek vége van már a vizsgáitoknak? Ha igen, milyen volt ez az időszak?
Ha nem, mi van még hátra? Mik a nyári terveitek?

8 megjegyzés:

  1. jaj szegényem :S :S most írok pár dolgot, amit én 6 félév után úgy érzem már megtapasztaltam/tanultam. :) nem stréberkedtem, de ezalatt az idő alatt 2 UV-m volt.
    nem tudom, ki mondja nálatok, de a "vedd fel az első időpontot" a legnagyobb baromság, amit eddig hallottam. ha egy vizsga nagyon nehéz, sok idő/felkészülés kell rá, akkor mindenképp későbbre vedd fel, maradjon rá legalább 3-4 napod (egy napot úgyis mindig elb... az ember vmi másra :D). ne törődj vele, ha mások naponta nyomják a vizsgákat, hidd el, te jobban jársz, jegyek, meg nyugalom terén is!
    a vizsgaidőszakban a legfontosabb szerintem: ha nehéz vizsgád van, vonulj el! könyvtárba, akárhova, csak ne legyél azokkal együtt, akik ugyanazt tanulják! ne törődj másokkal! :D persze ne szó szerint, de a legfontosabb, hogy a saját tempódban haladj, mert ha azt látod, a többiek gyorsabban haladnak, az bestresszelhet! bízz magadban, meg tudod tanulni, csak a saját tempódban és a saját módszereid alapján :)
    ami fontos, sose ostorozd magad, ha megvan egy vizsga! (ha nincs meg, akkor sincs értelme :) ) a lényeg, hogy sikerült, megcsináltad, nem az, hogy hányas lett! :)
    ja és hiába lesz a fogadalom sztem! senkinek nem megy évközben tanulni a vizsgáira, túl sok a ZH meg egyebek, főleg nyelv szakon! :S (én magyar-germanisztikán vagyok/voltam) illetve én tuti el is felejteném a vizsgaidőszakra, de mondjuk ez lehet h egyénfüggő! szerintem elég vizsgaidőszakban tanulni rá :)
    illetve én arra szoktam még gondolni, hogy "ez csak egy vizsga! ha nem sikerül, nem tragédia, és 10 év múlva már emlékezni sem fogok az egészre, nem fog számítani! :)"
    meg én fel szoktam magam szívni és tanulok, mint a szar! :D (legalábbis én így szoktam ezt mondani :D) rápörgetem magam, hogy megcsinálom, és bárhogy érzem magam közben/tőle, lenyomom azt az x tételt, amit aznapra kitűztem :) amúgy ez sajnos a könyvtárban megy csak, vagy máshol, ahol nincs elterelő tényező (net, tv, emberek, tárgyak, bogarak, időjárás, akármi :D)
    nekem már csak az államvizsga van vissza pénteken :) eddig nem igazán tanultam rá, majd holnaptól keményebben nyomom. végülis már mindent tanultam egyszer :) ezért most eléggé lazsáltam az elmúlt napokban :D de szerintem ez a pár nap elég lesz mindenképp :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Először is, köszönöm a hozzászólásod! :)
      Az első időpont felvétele ezentúl a nehezebb vizsgáknál tényleg felejtős lesz, csak idegesítem magam rajta. A könyvtárban tanulás nekem valahogy nem jó, idegesít, hogy az emberek mászkálnak, de eddig még csak egyszer próbáltam, lehet, hogy még egyszer nekiveselkedem. :)
      A ZH-s dolog viszont ránk nem igaz, konkrétan egy félévben 6 db-ot írtunk, nem vészes mennyiség szerintem. Viszont legalább azt meg szeretném tenni, hogy átolvasom, és kiegészítem, hogy értsem, mert akkor nem vizsga előtt kell. :)
      Kicsit túlaggódtam magam, de szerintem ez amiatt volt, mert már nagyon frusztrált az idő, vagyis inkább a hiánya. Ezt a félévet elrontottam, de majd legközelebb.
      Az államvizsgához pedig sok sikert! :)

      Törlés
  2. Bocsánat, nem bántani akarlak titeket, de olyan vicces ilyet olvasni, h a "legnehezebb vizsgámra 3-4 napot is tanultam, és ó jaj..." :D azt képzeld el, hogy milyen az, amikor 2-3 HETET tanulsz egyetlen vizsgára (napi 13 órát), majd jeget szarsz vele és örülsz, ha egy kettessel méltóztatnak átengedni. mert ilyen is van... ahelyett, hogy sír a szád, örülj neki, hogy végeztél a vizsgaidőszakkal és pihenhetsz.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én nem veszem bántásnak, de nyilván azon a vizsgán a kettesre hajtottak jó páran, mivel úgy fogalmaztál, hogy méltóztatnak átengedni. Viszont az én vizsgáimon tudtam, hogy jobb is lehetett volna, mert még a tétel is jó volt, amit húztam. Bár nem teljesen értem a dolgot, pont azt írtam, hogy többet kellett volna tanulnom. :D Jobbat akartam, és ez van. Nem "sír a szám" most már, az volt a lényeg, hogy lezárult, és levontam a következtetéseket. Oda is írtam, hogy nem sajnáltatásnak szánom a bejegyzést, de bocsi, ha nem volt egyértelmű helyenként a fogalmazás. :)

      Törlés
  3. Szerintem minden vizsgaidőszak más-más módszereket igényel, mivel változnak a tárgyak vagy a szóbeli-írásbeli arány. Kicsit egyetértek az előttem szólóval. Nekem is volt most egy olyan vizsgám, amire másfél hetet tanultam és alig csusszantam át rajta. De tudom, hogy vannak olyanok akiknek még jobban kell hajtaniuk és örülök, hogy ennyivel megúsztam :D Irigyellek, hogy már pihenhetsz, ez az ami jár a sok tanulás után :) Amúgy hol tanulsz?
    A következő félévekhez sok sikert és kitartást kívánok! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, értem, de én is pont ezt mondom, hogy többet kellett volna. Ez a vizsga mármint a szóbelim azért volt nehéz számomra, mert nem tehetek róla, de nem szeretem az irodalmat. :) Tudtam, hogy lehetett volna jobb is, és ha többet tanulok, akkor akár 3-4 is játszik. Nálam egyelőre nincsenek is olyan vizsgák, amikre heteket kell tanulnom, de hiába próbálom ezt elmagyarázni, mert furán hangzik. Ha nehezen, küzdősen csusszantál át, az más tészta, én azért arénázom mert a saját hülyeségeim miatt lett csak kettes.
      A sulim pedig az NYME SEK (Szombathely), anglisztika szak. :) Köszönöm, viszont!

      Törlés
  4. Úgy gondolom, hogy még 8 vizsgaidőszak sem volt arra elég,hogy megtanuljam kezelni a dolgokat...de azért neked drukkolok, hogy a következő már gördülékenyen menjen :D Én sajnos mindent mindig az utolsó pillanatra hagytam, nem mondom,hogy nem működött a dolog, de rengeteg idegeskedést spóroltam volna meg ,ha időben elkezdek tanulni. Az államvizsgát is így csináltam meg, szinte az utolsó pillanatban kezdtem maratoni tanulásba...nem ajánlom senkinek :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, mindegyik más, de pl. eddig egyetlen szóbelim volt, így nem ment a dolog. Én inkább időben nekiállok, ha van hozzá kedv, ha nincs, mert tudom, hogy muszáj. Azta, ügyes vagy. :) Inkább tanulok többet, időben, mert nem akarok stresszelni, feleslegesen. :D

      Törlés